1. fejezet

1. fejezet
/Elizabeth szemszöge/
Elizabeth Smith vagyok, vagy mindenki csak Lizzy-nek hív. A szüleimmel és ikertestvéremmel London-ban élünk. Az életem addig volt tökéletes, amíg... Nem. Sohasem volt az. Talán akkor lett volna, ha én 10 perccel előbb születek. Ugyanis a nővérem 10 perccel idősebb nálam. Milyen szép lett volna a világ Lauren nélkül. Egy igazi mennyország lett volna, ha egyke lettem volna.
Mint láthatjátok, nem igazán csípjük egymást a kis emós csajjal, aki történetesen teljesen különbözik tőlem. Míg ő a denevérek világában érzi jól magát, addig én a pink cuccokért vagyok oda.
A héten töltöttük be a 16-öt és ma kezdődik a középiskola második éve. New York-ban volt a legjobb helyem. Azok után ez a kisváros egy börtön lesz. New York-ban hagytam minden múltam. A barátaim már biztosan túlléptek rajtam. Ugyanez történt Cyntiával is. Leszartunk, hogy elköltözött. Ráadásul a pasimmal is szakítanom kellett. Chris nem bírja a távkapcsolatokat, ahogy én sem.
De a költözésünknek van jó oldala is. Egy -kisvároshoz képest- nagy házban lakunk a külvárosban. Saját szobánk és fürdőszobánk is van egy nagy gardróbbal. Kaptunk mind a ketten a szülinapunkra egy-egy kocsit aputól, aki a Londoni kórház igazgatója. Az én autóm egy gyönyörű, fehér Mercedes Angyal. Imádom.
Ma kezdődik a suli. Kettős érzés. Örülök, mert az új hely új pasiadagot jelent. Hát igen. Én már csak ilyen pasifaló vagyok. New York-ban pasim volt, de nem működött a dolog velük. Egytől egyig seggfejek. Ugyanakkor félek is suliba menni, mert ha nem fogadnak be, akkor bolyonghatok egyedül a suliban.
A nap éppen a látóhatár fölé ért, amikor -nehezen ugyan- de felkeltem. Kikeltem melegséget biztosító ágyamból, beleléptem szőrös papucsomban, belebújtam selyemköntösömbe és a fürdőszobába mentem. Magamhoz vettem kedvenc hajkefémet és járkálva fésülködni kezdtem. A szobámban lévő legnagyobb ablakon kibámultam és az időjárást próbáltam felmérni. Az égen sok-sok bárányfelhő játszott a nap sugaraival. Tehát a mai nap jól indul.
Miután megfésülködtem, előkerestem azt a felsőmet, amivel Chris-t meghódítottam. Hozzá egy rövid farmerszoknyát választottam. Elővettem a legutóbbi shoppingoláskor beszerzett ezüst magassarkúmat és mindent magamra kaptam. Kisminkeltem magam és kicsit begöndörítettem a hajam, majd levágtattam a konyhába. Bekaptam a reggelimet amilyen gyorsan csak lehet, és a garázsba mentem. Bepattantam imádott Mercedes-embe és kicsusszantam a garázsból. Lassan hajtottam az iskola felé, nehogy túl korán érjek be. Amikor a parkolóba értem, helyet kerestem és közben bámészkodtam. Az egész parkoló hemzsegett a szebbnél szebb autóktól és a mindenféle diákoktól. A tanulók kisebb csoportokba tömörülve álltak, vagy éppen ültek. Minden kis csoport mást és mást csinált. Voltak, akik a könyvet bújták és voltak olyanok is, akik csak simán beszélgettek és nevetgéltek.
Leparkoltam egy szabad helyre és félve kiszálltam. Felvettem a menő csaj maszkot és emelt fővel besétáltam a kapun, egyenesen az iskolaépület felé. Előkotortam az órarendem, majd megkerestem a kijelölt termet, ahol az első órám lesz. Amikor megtaláltam, besétáltam és lehuppantam egy üres székre. Nem sokkal később bejött a matektanár. Szívélyesen üdvözölt és belekezdett hosszú monológjába. Unalmas volt, de engedelmesen hallgattam, mígnem egy levél landolt a padomon. A nevem állt rajta ezért kinyitottam.
"Szia! Nicole vagyok. Két paddal mögötted ülök..."
Amikor ezt olvastam, hátrapillantottam. Egy szőke hajú, tökéletes bőrű lány ült kettővel mögöttem.
"Figyelj! Két dolgot vettem észre rajtad ma reggel. Az első: új vagy itt. Nemde?
A második: nagyon sok mindenben hasonlítunk. Én is imádom a pinket és a magas sarkúk a mindeneim. Na és a pasik. :) De erről később.
Azt szeretném, ha a szünetben találkoznánk az udvaron. Szeretnénk bevenni téged a klikkbe. Mit szólsz? Kérlek, írd vissza!
Puszíí: Nicole"
Miféle klikk? Talán valami bandaszerűség. Nem tudom. Majd megkérdezem.
Megfordítottam a lapot és körmölni kezdtem a választ.
"Nagyon örülnék neki, Nicole. Köszi. Az ajtónál megvárlak, jó?"
Visszaküldtem és hátranéztem. Nicole bólintott.
Ezek után az egész hátra lévő perceket azzal töltöttem, hogy megnéztem a helyes srácokat és feljegyeztem a tőlem lévő távolságukat. Például: Két padsorral balra, 3 paddal mögöttem.
Óra végén elsőként hagytam el a termet. Megálltam az ajtó mellett és vártam. Az összes diák -közöttük Lauren is- kivonult, de Nicole-t nem láttam. Épp indultam volna befelé, amikor valakibe beleütköztem, és a könyvek kiestek a kezemből. Reflexből utánuk kaptam, mire egy bársonyos kéz érintette meg az enyémet.
-Hagyd csak. Az én hibám. -szólalt meg az idegen sármos, mély hangon.
-Nem. Majd én. -tiltakoztam és felemeltem a fejem. Egy pillanatra tekintetünk keresztezte egymást. Elakadt a lélegzetem.

/Lauren szemszöge/

Lauren Smith vagyok. Jelenleg a szüleimmel és az ikertesómmal élek egy fedél alatt Londonban. Az éltem első 10 perce volt életemben a legjobb élmény, mivel akkor még nem született meg a hugicám, akit a világon a legjobban utálok. Miért nem kaptam egy emós testvért vagy legalább egy normális testvérkét? Így van. Emós testvért, mert mióta az eszemet tudom oda vagyok a fekete cuccokért. Míg én goodbye kitty-t szeretem, addig a tesóm hello kitty-t kezdte el szeretni.
A héten töltöttem be a 16-ot, ja és a tesóm is. Az általános suliba akartam maradni, de hát, bukni nem jó és nem akarok magántanárokat. Meg a barátaimmal úgy mindenki más hova ment szóval maradt a továbbtanulás :S.
Épp egy álom közepébe voltam, amiben találkoztam Jena Lee-vel és megkért, hogy énekeljek vele egy duettet, mikor megszólalt az ébresztőm. kinyitottam a szemem és odavágtam a falhoz amilyen erősen csak tudtam. Nem akartam felkelni. Csak néztem a plafont. Hiányzott a pasim, vagyis csak az ex pasim. Azt hittem, hogy ő a nagy Ő,de csalódnom kellett. Nem akar távkapcsolatot. Hát persze, hogy nem akar. Röhögnöm kell. Ha egy pasi ezt mondja, akkor sajna ez egyenlő azzal, hogy rég gondolkoztam azon, hogy szakítunk, de most találtam meg a tökéletes ürügyet, hogy végre elváljanak utjaink.
Igen, távkapcsolat. El kellett költöznünk, mert apu orvos és Londonban kapott új állást.
Nem várom, az új helyzetet, de hugi tuti, hogy várja. Mert csak azért is tudom, mert beleolvastam a pakoláskor a naplójába.
Nagy nehezen felkeltem. Utána mentem a gardróbba. Kinéztem az ablakon. A nap süt, tehát jó idő van.
A fárasztó keresgélés után, ez lett a ruha összeállítás: egy rózsaszín mintás fekete póló, fekete nacival és belebújós, kockás cipő.
Aztán a fürdőbe mentem kisminkeltem magam, a hajamat alul begöndörítettem. utána két copfot csináltam és végül raktam bele egy kicsi masnit.
Hát a reggeli nem volt épp a legjobb, de azért ettem hisz a reggeli a legfontosabb étkezés. Majd a garázsba mentem. Ott várt rám a szülinapi ajándékom, egy fekete és pink színű Porsche 911.
Beszálltam és bekapcsoltam a zenét, aminek nyugtató hatása volt rám. Száguldás, Porsche, Szerelem. Már csak a szerelem hiányzik, de titkon remélem, itt megtalálom.
Megláttam az új sulit, befordultam és kerestem egy parkolót.
Kiszálltam és körbnéztem. Mindenféle diák volt itt: focista, magányos farkas, pom-pom lány.
Gyorsan bementem az épületbe és előkotortam az óraredemet a táskám mélyéről. Matek lesz az első, amit a világon a legjobban utálok. Bementem a terembe, leültem a legutolsó padba.
Rá kb. 5 percre bejött a tanár. Sajna észrevett és be kellett mutatkoznom.
Mikor helyet foglaltam, ott volt egy levél.
Leültem és elkezdtem olvasni:
"Szia! Ashley vagy. 3 paddal elötted ülök..."
Felnéztem és épp akkor Ash hátrafordult. Remek. Már is egy barátnő, aki emós.
"Figyelj! Látom te is emós vagy. Nem lenne kedved a klikkhez tartozni? "
Visszaírtam neki villám sebességel:
"Hello!De lenne majd szünetbe megbeszéljük.Kinn várlak"
A levelet elküldtem, mire ő bólintott.


Remélem tetszett az első fejezetünk. Várjuk a visszajelzéseket.
Puszi: Kimberly és Betty

Sziasztok!

Itt Kimberly és Betty közös történetét olvashatjátok el.A http://atalakitalak.blogspot.com-ot.
A történetről:
Lauren és Elizabeth iker testvérek.De egyáltalán nem hasonlítanak egymásra,Ugyanis Lauren emos csajszi lett, Elizabeth pedig rózsaszín cuccokért lett oda vagyis plázacicaként végezte.
Továbbtanuláskor egy gimibe mentek továbbtanulni,de ott vannak klikkek,és persze fiúk is. :)
Mindig kerülték egymást de mivel harcolniuk kell a szerelmükért, most segítenek egymásnak,hogy együtt lehessenek a szerelmükkel.