/Elizabeth szemszöge/
Ilyen gyönyörű kék szemeket még sohasem láttam. Teljesen elkábultam tőle. És a mosolya... Tökéletes.
-Te vagy Elizabeth Smith, ugye? Lauren ikertestvére.
-I... igen. -dadogtam. Hangom alig volt több suttogásnál.
-Én Alex vagyok. -nyújtotta felém a kezét.
-Nagyon örülök. Szólíts nyugodtan Lizzy-nek. -mondtam és kezet ráztam vele. Az érintése csodálatos volt.
-Tudod, nagyon sokban hasonlítasz rá. -jegyezte meg.
-Azt kétlem. Teljesen különbözőek vagyunk annak ellenére, hogy ikrek vagyunk.
-Ha te mondod. -hagyta rám. Én még mindig nem tudtam szabadulni a tekintetétől.
Közben megérkezett Nicole, tehát el kell válnom Alex-től.
-Bocsáss meg, de nekem most mennem kell. -szólaltam meg szomorkodva.
-Semmi baj. Majd látjuk egymást. -ígérte és újra kezet ráztunk.
Odaléptem Nicole-oz, miközben figyeltem, ahogy lovagom elsétál.
-Szia, Nicole. -köszöntöttem, majd átöleltem.
-Lenne kedved eljönni ma velem és a barátnőimmel a Pizzavárba? -kérdezte, amikor szembekerültem vele.
-Persze, de...
-Elmegyek érted. -szúrta közbe mosolyogva.
-Köszi.
Közben elindultunk az udvar felé. A kapuban megálltunk 3 magassarkús lány előtt.
-Lizzy, ők itt Annabelle (vampire diaries),Jessica (twilight) és Christina (nem tom, csak úgy xD). -mutatott végig a lányokon. -Csajok! Ő Elizabeth.
-Szia. -üdvözöltek mindhárman egy-egy öleléssel. Christina vörös haja csattal volt összefogva és egy zöld, V kivágású felsőt viselt egy fekete farmerszoknyával. Jessicának rövid, barna haja volt, ami göndören omlott a válláig. Egy kék miniszoknyát viselt, tűsarkú cipővel. Annabelle egy szürke, kockás blúzt vett ma fel egy övvel és egy térdnadrágot választott hozzá. Fekete haja loknis volt.
-Örülök, hogy elfogadtad a meghívást. -mondta Annabelle.
Ezután egész nap együtt voltam velük. Meséltek magukról és a családjukról, majd én is megosztottam velük életem történetét.
Elérkezett a sulis nap vége. Utolsó óra után gyorsan bepattantam a kocsiba és elhajtottam haza. Amikor hazaértem, felvágtattam a lépcsőn a szobába és átöltöztem egy fekete-fehér ruhába. Hajamat felcsatoltam és beültem az ágyam közepére. Fejemet hátradöntöttem és próbáltam kizárni a fejemből mindent. Ez részben sikerült, de egy valakit sehogy sem sikerült elfelejtenem. Alexet. Gyönyörű mosolya folyamatosan ott volt a szemem előtt. Sármos, dallamos hangja vízhangozott a fülemben. Csodás illata átjárta az elmémet.
Nem tudom, meddig ültem ott egyedül, de egyszer csak a mobilom csengőhangjára lettem figyelmes. Azonnal felvettem.
-Szia, Lizzy. -szólalt meg Nicole a vonal másik végén.
-Szia.
-Kijönnél a ház elé, hogy felvehesselek? -kérdezte.
-Persze. -mondtam és kinyomtam. A telefonom beledobtam a táskámba és kiszaladtam a házunk elé. Nicky egy fekete BMW-vel jelent meg a sarkon. Lefékezett, mire én azonnal beültem. Egészen a pizzériáig száguldottunk. Ott vártak minket a többiek. A sarokban lévő asztalnál mosolyogtak. Odatelepedtünk melléjük.
-Ideje a beavatásnak. -fordult felém Nicole komoly arccal.
-Miféle beavatás? -kérdeztem vissza jól leplezve a félelmemet.
-Ha a klikk tagja akarsz lenni, ismerned kell néhány szabályt. -mondta Anna. Gyanítom, ő a másodvezér.
-Várjatok! -kértem őket a fejemet rázva. -Mi az a klikk?
-Olyan, mint a egy banda, de erősebb kötelék köt össze minket.
-6 nagyobb klikk van az iskolában. -vette át a szót Nicole. -Vannak a stréberek. Különös ismertetőjeleik: szemüvegesek és mindig tanulnak.
-A második helyen állunk mi. Azért csak eddig jutottunk a ranglétrán, mert minket a diákok szeretnek, őket viszont a tanárok is. -magyarázta Christina.
-A harmadik klikk a "normálisak". -Nicky idézőjeleket rajzolt a levegőbe. -Azok tartoznak ide, akik egyik klikkbe sem illenek bele. Sokan vannak, ezért állnak itt. Mondhatjuk, hogy ez a gyűjtő.
-A következők az emósok. -fintorodott el mind a 4 lány. -Örök ellenségek vagyunk. Ez is a szabályok közé tartozik. Soha, ismétlem soha, nem barátkozunk velük. És nem is járhatsz egyetlen emós pasival sem. Alapszabály.
-Nem is értem, Lilian mit evett Ericen. -jegyezte meg Anna.
-Rendben. Tehát a vasalt hajú, fekete egyéniségek az ellenségeink. -foglaltam össze.
-Így van. helyeselt Jessica. Eddig nem is hallottam a hangját. Jól elbújt. -Akik pedig ezután jönnek, azok a szabad prédák. A gazdag pasik. Ők leginkább magántanulók szoktak lenni, de ha összetalálkozol eggyel, amikor bejön leadni a dolgozatait, vagy valami ilyesmi, akkor kivetheted rá a hálódat. Minden esetben sármosak és helyesek. -Az is biztos, hogy ő a legnagyobb pasifaló.
-Az utolsó klikk is pasikból áll. Magukat MackenZie bandának nevezik. Sármosak, kedvesek és ráadásul okosak.
-Összefoglalva mi vagyunk a legnormálisabbak. -zárta le a témát Nicole.
-És most a szabályok. -kezdte Jessica. -Először is: Tilos beszélned a klikk dolgairól kívülállónak.
Bólintottam.
-Az emósokkal kapcsolatos szabályról már esett szó.
-És a legfontosabb: A klikktagok exei, pasijai és pasijelöltjei tabuk.
-Értettem. -mondtam. Közben meghozták az étlapot, úgyhogy gyorsan rendeltünk.
Hirtelen leesett a második szabály jelentése. Eszembe jutott Alex. Ő is emós. Tehát ellenség. Nem jöhetek össze vele.
Ledermedtem.
-Lizzy! Valami baj van? -kérdezte Nicole.
-Nem. Semmi. -feleltem és gyorsan rendeztem a vonásaim.
-Akkor rendben.
Megérkezett a pizza. Öt felé osztottuk és enni kezdtünk.
-Nicole. -szólaltam meg félve.
-Igen?
-Volt már olyan mber, aki azért került ki a klikkből, mert emóssal jött össze?
-Igen, egyszer. De már végzett. -mondta Nicole nyugodtan.
-És az hogy volt?
-Hát, Liliannak hívták. Találkozott Eric-kel, aki nem volt túl szép szerintem, de Lil-nek nagyon bejött. Szerelem volt első látásra és bár sokáig küzdött ellene, végül randizni kezdtek és kidobbant a botrány. Az akkori vezető kitette Lilian szűrét. Azóta Lil már a londoni főiskolán tanul, és bár emós lett, egy kicsi még mindig van benne a régi énjéből.
-Értem. -nyeltem egy nagyot.
Ezek után már nem igazán szólaltam meg, csak bólogattam, ha kellett. Egész idő alatt jártattam az agyam. Gondolkodtam, mit kellene tennem Alex-szel. Elfelejteni. De azt hogyan?
Lassacskán mindenki befejezte az evést, ezért elindulunk hazafelé. Alig vettem észre, hogy már a házunk előtt állunk.
-Köszönöm ezt a délutánt. -mondtam mosolyt erőltetve az arcomra.
-Nincs mit. Mostantól te is közénk tartozol. -mosolygott rám szívből.
-Holnap találkozunk. -mondtam és kiszálltam. Bevágtattam a házba, odaköszöntem anyunak és felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam, pizsibe bújtam és elővettem a laptopom. Befészkeltem magam az ágyra és netezni kezdtem. Több órán keresztül elvoltam, míg nem ráébredtem, hogy 10 óra is elmúlt. Kikapcsoltam a gépet és aludni mentem. Fáradt voltam, ezért amint letettem a fejem, el is aludtam. Jó éjt, Lizzy!
/Lauren szemszöge/
A szemem sarkából láttam Lizzy-t, de nem érdekelt. Mentem az udvarra. Már nagyon kíváncsi voltam az új barátaimra. Ash ahogy ígérte megvárt az ajtónál.
-Gyere bemutatom a barátaimat.
-Okés. Menj előre és követlek.
Mire meglett a helyük kb. 5 embernek mentem neki, köztük egy plázapicsáknak, akik majdnem hisztizni kezdtek.
-Ők a legjobb barátim. -mutatott két lányra Ashley.
-Kat vagyok. -állt fel egy szőke hajú lány.
-Én Lauren -kezet ráztunk.
-Ő pedig Zoe, csak nem szereti az új tagokat. Idővel hozzád fog szokni, ne félj! -mondta Ash.
Nyújtottam neki a kezem,hogy bemutatkozhassak, de ő felállt és elfordult. Ezután mentem az órákra. Mind uncsi volt.
Kicsöngettek és én alig vártam,hogy menjek lógni velük. Gyorsan beraktam a táskámba a cuccaimat és villám sebességgel mentem a kijárat felé, ahol vártak a többiek.
-Mehetünk?-kérdezte Zoe aki eddig egy szót sem szólt hozzám.
-Persze csak-megfogtam a nacim zsebét a telefonom után kutatva, de nem volt benne.
-Csak?-kérdezte Kat.
-Otthagytam a telóm a teremben. Mindjárt jövök. -megfordultam és mentem a terem felé.
-Szia! -köszönt egy fiú.
-A szívrohamot hoztad rám.
-Ne haragudj!
-Nem baj. Amúgy hello. Lauren vagyok. -nyújtottam a kezem.
-Én pedig Marcus. -nyújtotta ő is a kezét mosolyogva.
-Örülök,hogy megismertelek. -engedtem el a kezét, majd hátra mentem a mobilomért.
-Magán tanuló vagy?-kérdezte.
-Nem, de az jó lenne. Egyébként új vagyok a suliban, és csak azért jöttem vissza a terembe, mert véletlenül itt hagytam a telómat.
-Ó, már értem.
-Szia. -mentem el.
-Hello.
Istenem de jól néz ki. Azt hiszem, kicsit többet kéne otthagyni a telómat. :P
Odamentem a lányokhoz.
-Jössz velünk?-kérdi Ash.
-Hova?
-A régi temetőbe megyünk. -mondta Zoe.
-Oké. Mehetünk.
A lányok beszélgettek, de én egész végig Marcusra tudtam csak gondolni. Kb. 10 perc múlva odaértünk a temetőbe és leültünk egy padra, ami tele volt írva nevekkel.
-Most már te is ide tartozol írd bele a neved a padra.-utasított Zoe.
-Redben de mivel?-kérdeztem.
Adtak egy pengét és azzal belevéstem a nevem a padba.
-Beszélnétek nekem a klikkekről?-kérdeztem.
-Ashely! Még nem beszéltél neki róla?-lepődött meg Kat.
-A-a.
-Akkor én mesélek. Összesen 6 klikkje van a sulinak.
1. Stréberek akik nagyon jól tanulnak és tanár kedvencek. Ismertető jelek: rondák, pattanásosak és négy szeműek.
2. A tesód vagyis a plázapicsák. Akik örök ellenségek. -itt Zoe felvágta az erét.
-Miért csinálta ezt?
-Majd én elmondom lányok. Volt egy barátom, Eric. Nagyon jól kijöttünk egymással. Aztán egy iskolai bál táncán felkért. Csókolóztunk, meg minden. Másnap kiderült, hogy egy plázapicsával van, ezért kiraktuk a klikkből, és ki tudja mi lehet vele? Na mindegy.
3.a normálisak ők sehova se tartoznak. Ebbe nagyon sokan vannak.
-Innen én -vette át a szót Ash.
4.Mi vagyis az emósok.
5. A Magán tanuló gazdag pasik. Tabu téma.
6.Valami pasis klikk soha nem értettem meg őket.
-És egy szabály van! Nincs más klikkes fiúval kapcsolat. Sem a mi exeinkel.
-Értek mindent. -várjunk csak. Szóval Marcus eddig tartott. Na ne! Én megszerzem magamnak.
20:00 órakor mind visszamentünk a suli parkolójába az autóinkért.
Este 10ig autóztam a városban majd hazamentem.Gyorsan megfürödtem de nem akartam aludni. Csak egy dolgon járt az eszem. És az: Marcus volt.
