3. fejezet

/Elizabeth szemszöge/

Másnap reggel kipihenten és vidámam ébredtem, ugyanis a nap ismét szépen sütött. Ettől mindig jó kedvem támad. Felkaptam hát egy rózsaszín, spagettipántos ruhát és a pink sarumat, valamint a ballagásomra kapott ezüst nyakláncot. Kisimítottam a hajam és kivételesen enyhe sminket tettem fel. Mindez alig telt bele fél órába. Lementem a konyhába és megcsináltam a szokásos, kalóriaszegény müzlimet. Odaültem az asztalhoz, ahol már ott ült Lauren. Olyan kicsattanóan voltam, hogy még szemétkedni is elfelejtettem. Ellenkezőleg. Bókoltam egy kicsit neki.
Jó reggelt. Jó a hajad. -mondtam kedvesen, de ő elfordult. A haja szögegyenesre volt vasalva és egy masni volt a jobb oldalán.
Látszott testvéremen, hogy nem kíváncsi rám, ezért inkább az ablakon meredtem ki evés közben. Az udvarra besütött a nap és megvilágította az almafát. Gyerekkoromban sokat mászkáltam az ilyen fákon. A new-yorki Sentral Parkban is volt egy hasonló. Lauren inkább pecázott, amit én utálok.
Amikor befejeztem az evést, kimentem a teraszra. Kifeküdtem a napra és vártam, hogy indulhassak a suliba. Egyszer csak egy vékony hangú ugatásra lettem figyelmes a lábamnál. Lenéztem a földre és megpillantottam anyu kutyusát, Rafit. Nagyon aranyos, nagyfülű kutyus. Megsimogattam és játszottam vele egy kicsit, aztán már csak azt vettem észre, hogy Lauren megy a suliba az emós táskájával. Beültem hát én is a kocsimba és ráhajtottam a főútra.
Amikor az iskolába értem, már a lányok ott voltak a kapuban.
-Szia Lizzy. -köszöntöttek, amikor odatipegtem melléjük.
-Sziasztok. -üdvözöltem őket.
-Hogy telt az estéd? -kérdezte Anna.
-Neteztem. Rendeltem egy új ruhát, meg a mobilom is elavult már.
-Aha. Nekem is. Az enyémnek túl nagy az érintőképernyője. Majd vennem kell egy másikat.
-Én meg a báli ruhákat kezdtem nézegetni a karácsonyi bálra. Neked is azt ajánlom, Lizzy. -mondta Christina.
-Már néztem én is, de nem találtam elég jót. -vette át szót Nicole. -Azt hiszem, elmegyek majd anya ruhatervezőjéhez és terveztetek egyet. Természetesen pinket.
-Én zöldet szeretnék. -mondta Anna.
-Én meg kísérőt. -szólalt meg Jessica, mire mindenki nevetni kezdett. Kivéve én.
-Kísérő is kell? -kérdeztem.
-Igen. Szinglin nem igazán kéne odamenni. Kiröhögnek.
-Remek. -mondtam magamban gúnyosan.
-Ideje bemennünk. -mondta végül Nicole. Elindult a terem felé, mi pedig hang nélkül követtük. Beültünk a heylünkre a matekteremben és vártuk az óra kezdetét. Nem sokkal később megszólalt a csengő és a tanár bejött. Megint csak unalmas matekfeladatokat csináltunk, úgyhogy azzal töltöttem az időt, hogy a füzetem margójára rajzolgattam mindenfélét. Szíveket, virágokat, házikót és még sok mást, de legfőképpen "A" betűket. A, mint Alex. Aztán hirtelen egy papír landolt a kezemnél. Szerencsére Mr. Saltzman (xD) nem vette észre. Gondolom megint Nicole írt valamit. De amikor kinyitottam az összehajtott lapot, teljesen más kézírást figyeltem meg rajta. Ez a kézírás rendezett volt és szép Nicole macskakaparásával ellentétben.
"A tegnapi találkozásunk óta csak te jársz a fejemben, Lizzy. Mikor látlak újra? Alex"
Micsoda? Alex írt nekem? Hátrapillantottam és Alex gyönyörű kék szemeivel találtam szembe magam. Talán lehet valami közöttünk. -gondoltam. -De nem! El kell felejtenem ezt az őrültséget!
Körmölni kezdtem a választ.
"Nagyon aranyos vagy, Alex, de nem találkozhatunk. Sajnálom. Ez a szabály. :("
Visszaküldtem és újra a rajzaimra meredtem. Szinte Azonnal érkezett az újabb levél.
"Ismerem Eric és Lilian történetét. És nekik is sikerült titokben tartaniuk. Ne félj! Óvatos leszek." -írta Alex. Ettől meghatódtam kissé. Tehát ő is ismeri a következményeket, de nem éreklik. Úgy döntöttem, egy találkozó még nem a világ. Nem lesz belőle semmi baj.
"Rendben, de ugye nem lesz semmi baj?"
Újból visszaküldtem. Megint azonnal érkezett a válaszlevél.
"Nem. Bízz bennem!"
"Megígéred?" -írtam félve.
"Igen, Lizzy. "
Kicsengettek. Átvonult az egész osztály a biológiaterembe, aztán kiment az udvarra. Unottan követtem őket. Észre sem vettem, hogy Nicole fejvesztve rohan hozzám.
-Kivel leveleztél? -kérdezte mohón. Ledermedtem. Kell valaki, aki olyan helyes, mint Alex, de nem emós. Végiggondoltam. Olyan nincs. Inkább kiválasztottam egy pasit, akit tegnap láttam matekon.
-Ööö... Nick-kel. -feleltem.
-És? -faggatott tovább.
-Semmi különös. Csak elhívna egyszer fagyizni. -mondtam közönbösen.
-Ez szuper. -lelkesedett.
Hamar eltelt a szünet. Valószínűleg azért, mert nem figyeltem senkire és semmire, csak a gondolataimmal foglalatoskodtam. A csangő vijjogó hangja ébresztett fel kábulatomból. A biológia teremben próbáltam minél messzebb kerülni Nicole figyelő szemeitől és minél közelebb lenni Alex-hez. Mindez sikerült. Nem is akárhogyan. Legesleghátulra ültem, pontosan Alex mellé. Tökéletesen távol Nicole-tól és tökéletesen közel Alex-hez. És az alibim is előttem ült. Ennél jobban nem csinálhattam volna.
Elkezdődött az óra és azzal együtt megérkezett az első levél.
"Láttam, hogy amikor Nicole odaszaladt hozzád, akkor nagyon ledermedtél. Mi történt?"
Gyorsan írtam vissza.
"Látta, hogy levelezek. Megkérdezte, kivel..."
Azonnali válasz.
"Rendben. Szóval mit szeretnél csinálni?"
Végiggondoltam a lehetőségeket.
"Jársz valamilyen különórára? Ott beszélhetünk."
"Kosarazom. Suli után gyere el a sportcsarnokba."
"Remek. Ott leszek. :)"
"Szuper. :D"
"De ha nem baj, akkor hazaugranék átöltözni rejtőzősbe. ;)"
"Oké."
Az órai anyagból szinte semmit nem értettem meg. A csengetés szakította félbe levelezésünket. Ahogy felálltam, direkt úgy hajoltam, hogy feltűnés nélkül odasúghassam neki:
-Talaálkozunk délután.
Ő csak bólintott és elment, mintha mi sem történt volna. Ezután a napom unalmas volt. De tudtam, hogy ezután minden jóra fordul majd.

/Lauren szemszöge/

Este olyan jót álmodtam, hogy Marcus és én szerettük egymást és mindenki járhatott azzal akivel járni akart.
Aztán felkeltem és a szépnek vége lett.
Nagy nehezen megtaláltam a telefonmat és kikapcsoltam az ébresztőt, aztán meghallgattam 2 számot, majd indultam keresni magamnak ruhát.
Láttam, hogy süt a nap, ezért inkább nem vettem fel feketét, mert megsülnék benne.
Úgy gondoltam, a tegnapi nap után nem veszek fel olyan nagyon emos ruhát.
Hát mivel sok fekete ruhám volt, ezért ma még kibírom, de holnap elmegyek vásárolni. Remélem, itt is van olyan bolt, ahol emos cuccok vannak.
Felvettem egy fekete sztreccs nacit, rózsaszín lábszárvédőt és persze rózsaszín bokazonit, pink miniszoknyát, egy fekete, mintás pólót és végül egy kockás övet.
A hajamat most teljesen kiegyenesítettem és hagytam hadd lógjon, majd azt a masnit beleraktam a hajamba, amit anyutól kaptam amikor rájöttem,hogy ízig-vérig emos vagyok. Vagy mégsem?
Lementem reggelizni a konyhába. Leültem és erre megérkezett a testvérem. Remek. Elment tőle az étvágyam. Amikor megláttam, Marcus jutott az eszembe.
-Jó reggelt. Jó a hajad. -mondta kedvesen vagy ahogy ő szokta mondani, imádnivalóan.
Mit képzel ez? Nem válaszoltam. Inkább elfordultam.
Vajon kire gondoltam megint? Hát persze, hogy Marcusra.
Utánna láttam,hogy testvérem kimegy és Ralfival játszik. Erre kicsit elmosolyodtam. Szegény öreg kutya. Amikor még kicsik voltunk rengeteget játszottunk együtt.
Aztán elrakodtam a táskámba majd indultam az autóm felé.
Beértem és a többiek már a parkolóba beszélgettek. Kiszálltam az autóból és odamentem a lányokhoz.
-Hello! -köszöntek egyszerre.
-Hello! Szijasztok! -köszöntem.
-Meddig autózgattál? -kérdezte Zoe.
-Este 10ig -feleltem.
-Megtudhanánk,hogy miért? -szólalt meg Kat.
-Persze, csak átgondoltam a dolgokat.
-Milyen dolgokat? -kérdezte Ash.
-Családi problémák. -hazudtam.
-Ne haragudj, nem akartuk. -mondták kórusban.
-Nem baj, csajok. -mosolyogtam, de csak egy picit. -Ti mit csináltatok este?
-Mi átmentünk Ashley-hez és a neten ruha kölcsönzőket néztünk.
-Miért is? -vontam őket kérdőre.
-Hát lesz a karácsonyi bál és ne haragudj, hogy nem hívtunk meg de azt hittük egyedül akarsz lenni.
-Megértem, és van már kiszemeltetek???
-Persze,hogy van. Ő is emos csak az a baj, hogy ők szoktak tesizni szóval életünkbe elöszőr most mi is hoztunk tesi cuccot -mondta undorral Zoe.
-Én meg nem a fenébe akk egyedül fogok ülni ott?
-Sajnálom.- mondta bánatos hangon Ashley.
Nem tudtam válaszolni, mert becsengettek, de nem haragudtam rájuk.
A lányok bementek az öltözőbe én pedig kint foglaltam helyet. A tanár nem is kérdezett meg, hogy hol van a tesi cuccom.
Hirtelen csörgött tanárbának a telefonja és gyorsan kiment.
Hallottam,hogy valami bogár berepült az egyik ablakon és láttam,hogy közeledett felém
-Mi a fene??!!! -gondoltam.
Mikor egész közel jött hozzám láttam,hogy valami levél féleség.Lászált mellém és oda volt írva gyöngybetűkkel:LAURENNEK
Megfogtam a levelet, kinyitottam és olvasni kezdtem: "Tegnap láttalak meg elöször, de nem tudlak kiverni a fejemből.
UI: a testőröm adni fog neked egy csokor virágot és tudom a szabályokat, nyugi. Üdvözlettel: Marcus"
Elolvastam a levelet utánna felnéztem, és halálra ijedtem. Kb. 2 méteres ember állt ott mellettem, öltönyben.
-Maga halálra ilyeszt engem!!! Mégis ki maga???!!!! -ordítottam vele.
-Elnézést Miss Lauren a virágot hoztam és van benne egy levél. Szerintem érdemes lenne elolvasnia. -nyújtotta nekem oda a fekete rózsákat.
-Jajj, nincs semmi baj. Maga Marcus testőre? -kérdeztem, de mire odanéztem nem volt ott senki.
A levelet megkerestem és elkezdtem olvasni ez állt benne: "Iskola után egy fekete limuzint keress. ;)"
Hallottam,hogy barátnőim jönnek ki, ezért a leveleket elraktam a zsebembe a virágot pedig magam mellé raktam.
-Hát ez a virág csokor? -kérdezte Zoe a csokromra mutatva.
-Nem tudom valami dedós küldte és azt mondta, hogy a titkos imádom küldi. -mondtam.
-De jó akkor neked is lesz partnered a bálra!!! -ujjongott Katherine.
-Igen, én is úgy várom már. -mondam izgatottan.
A tanár visszajött idegesen és mindenkivel elkezdett ordíbálni, hogy takarodjanak be a tesi terembe engem meg figyelembe sem vett.
A többi óra nagyon nehezen telt el.
Mire végre kicsengettek azt mondtam a lányoknak, hogy a jegyző vár rám. Csak bólintottak.
Kiléptem az iskolából és láttam a fekete limuzint, majd beszálltam és Marcus gyönyörű szemeivel találtam magam szembe.

Új!!!

Sziasztok! Megérkezett az új blogom! Olvassátok el, pls!
www.cukipofa-fluor-sp.blogspot.com
Puszi: Betty

Kiegészítés

Van egy-két kép, amit szeretnénk veletek megosztani...
Először legyen az enyém:

























Itt van Kim képe:


Az első napi viseletük.

2. fejezet

/Elizabeth szemszöge/

Ilyen gyönyörű kék szemeket még sohasem láttam. Teljesen elkábultam tőle. És a mosolya... Tökéletes.
-Te vagy Elizabeth Smith, ugye? Lauren ikertestvére.
-I... igen. -dadogtam. Hangom alig volt több suttogásnál.
-Én Alex vagyok. -nyújtotta felém a kezét.
-Nagyon örülök. Szólíts nyugodtan Lizzy-nek. -mondtam és kezet ráztam vele. Az érintése csodálatos volt.
-Tudod, nagyon sokban hasonlítasz rá. -jegyezte meg.
-Azt kétlem. Teljesen különbözőek vagyunk annak ellenére, hogy ikrek vagyunk.
-Ha te mondod. -hagyta rám. Én még mindig nem tudtam szabadulni a tekintetétől.
Közben megérkezett Nicole, tehát el kell válnom Alex-től.
-Bocsáss meg, de nekem most mennem kell. -szólaltam meg szomorkodva.
-Semmi baj. Majd látjuk egymást. -ígérte és újra kezet ráztunk.
Odaléptem Nicole-oz, miközben figyeltem, ahogy lovagom elsétál.
-Szia, Nicole. -köszöntöttem, majd átöleltem.
-Lenne kedved eljönni ma velem és a barátnőimmel a Pizzavárba? -kérdezte, amikor szembekerültem vele.
-Persze, de...
-Elmegyek érted. -szúrta közbe mosolyogva.
-Köszi.
Közben elindultunk az udvar felé. A kapuban megálltunk 3 magassarkús lány előtt.
-Lizzy, ők itt Annabelle (vampire diaries),Jessica (twilight) és Christina (nem tom, csak úgy xD). -mutatott végig a lányokon. -Csajok! Ő Elizabeth.
-Szia. -üdvözöltek mindhárman egy-egy öleléssel. Christina vörös haja csattal volt összefogva és egy zöld, V kivágású felsőt viselt egy fekete farmerszoknyával. Jessicának rövid, barna haja volt, ami göndören omlott a válláig. Egy kék miniszoknyát viselt, tűsarkú cipővel. Annabelle egy szürke, kockás blúzt vett ma fel egy övvel és egy térdnadrágot választott hozzá. Fekete haja loknis volt.
-Örülök, hogy elfogadtad a meghívást. -mondta Annabelle.
Ezután egész nap együtt voltam velük. Meséltek magukról és a családjukról, majd én is megosztottam velük életem történetét.
Elérkezett a sulis nap vége. Utolsó óra után gyorsan bepattantam a kocsiba és elhajtottam haza. Amikor hazaértem, felvágtattam a lépcsőn a szobába és átöltöztem egy fekete-fehér ruhába. Hajamat felcsatoltam és beültem az ágyam közepére. Fejemet hátradöntöttem és próbáltam kizárni a fejemből mindent. Ez részben sikerült, de egy valakit sehogy sem sikerült elfelejtenem. Alexet. Gyönyörű mosolya folyamatosan ott volt a szemem előtt. Sármos, dallamos hangja vízhangozott a fülemben. Csodás illata átjárta az elmémet.
Nem tudom, meddig ültem ott egyedül, de egyszer csak a mobilom csengőhangjára lettem figyelmes. Azonnal felvettem.
-Szia, Lizzy. -szólalt meg Nicole a vonal másik végén.
-Szia.
-Kijönnél a ház elé, hogy felvehesselek? -kérdezte.
-Persze. -mondtam és kinyomtam. A telefonom beledobtam a táskámba és kiszaladtam a házunk elé. Nicky egy fekete BMW-vel jelent meg a sarkon. Lefékezett, mire én azonnal beültem. Egészen a pizzériáig száguldottunk. Ott vártak minket a többiek. A sarokban lévő asztalnál mosolyogtak. Odatelepedtünk melléjük.
-Ideje a beavatásnak. -fordult felém Nicole komoly arccal.
-Miféle beavatás? -kérdeztem vissza jól leplezve a félelmemet.
-Ha a klikk tagja akarsz lenni, ismerned kell néhány szabályt. -mondta Anna. Gyanítom, ő a másodvezér.
-Várjatok! -kértem őket a fejemet rázva. -Mi az a klikk?
-Olyan, mint a egy banda, de erősebb kötelék köt össze minket.
-6 nagyobb klikk van az iskolában. -vette át a szót Nicole. -Vannak a stréberek. Különös ismertetőjeleik: szemüvegesek és mindig tanulnak.
-A második helyen állunk mi. Azért csak eddig jutottunk a ranglétrán, mert minket a diákok szeretnek, őket viszont a tanárok is. -magyarázta Christina.
-A harmadik klikk a "normálisak". -Nicky idézőjeleket rajzolt a levegőbe. -Azok tartoznak ide, akik egyik klikkbe sem illenek bele. Sokan vannak, ezért állnak itt. Mondhatjuk, hogy ez a gyűjtő.
-A következők az emósok. -fintorodott el mind a 4 lány. -Örök ellenségek vagyunk. Ez is a szabályok közé tartozik. Soha, ismétlem soha, nem barátkozunk velük. És nem is járhatsz egyetlen emós pasival sem. Alapszabály.
-Nem is értem, Lilian mit evett Ericen. -jegyezte meg Anna.
-Rendben. Tehát a vasalt hajú, fekete egyéniségek az ellenségeink. -foglaltam össze.
-Így van. helyeselt Jessica. Eddig nem is hallottam a hangját. Jól elbújt. -Akik pedig ezután jönnek, azok a szabad prédák. A gazdag pasik. Ők leginkább magántanulók szoktak lenni, de ha összetalálkozol eggyel, amikor bejön leadni a dolgozatait, vagy valami ilyesmi, akkor kivetheted rá a hálódat. Minden esetben sármosak és helyesek. -Az is biztos, hogy ő a legnagyobb pasifaló.
-Az utolsó klikk is pasikból áll. Magukat MackenZie bandának nevezik. Sármosak, kedvesek és ráadásul okosak.
-Összefoglalva mi vagyunk a legnormálisabbak. -zárta le a témát Nicole.
-És most a szabályok. -kezdte Jessica. -Először is: Tilos beszélned a klikk dolgairól kívülállónak.
Bólintottam.
-Az emósokkal kapcsolatos szabályról már esett szó.
-És a legfontosabb: A klikktagok exei, pasijai és pasijelöltjei tabuk.
-Értettem. -mondtam. Közben meghozták az étlapot, úgyhogy gyorsan rendeltünk.
Hirtelen leesett a második szabály jelentése. Eszembe jutott Alex. Ő is emós. Tehát ellenség. Nem jöhetek össze vele.
Ledermedtem.
-Lizzy! Valami baj van? -kérdezte Nicole.
-Nem. Semmi. -feleltem és gyorsan rendeztem a vonásaim.
-Akkor rendben.
Megérkezett a pizza. Öt felé osztottuk és enni kezdtünk.
-Nicole. -szólaltam meg félve.
-Igen?
-Volt már olyan mber, aki azért került ki a klikkből, mert emóssal jött össze?
-Igen, egyszer. De már végzett. -mondta Nicole nyugodtan.
-És az hogy volt?
-Hát, Liliannak hívták. Találkozott Eric-kel, aki nem volt túl szép szerintem, de Lil-nek nagyon bejött. Szerelem volt első látásra és bár sokáig küzdött ellene, végül randizni kezdtek és kidobbant a botrány. Az akkori vezető kitette Lilian szűrét. Azóta Lil már a londoni főiskolán tanul, és bár emós lett, egy kicsi még mindig van benne a régi énjéből.
-Értem. -nyeltem egy nagyot.
Ezek után már nem igazán szólaltam meg, csak bólogattam, ha kellett. Egész idő alatt jártattam az agyam. Gondolkodtam, mit kellene tennem Alex-szel. Elfelejteni. De azt hogyan?
Lassacskán mindenki befejezte az evést, ezért elindulunk hazafelé. Alig vettem észre, hogy már a házunk előtt állunk.
-Köszönöm ezt a délutánt. -mondtam mosolyt erőltetve az arcomra.
-Nincs mit. Mostantól te is közénk tartozol. -mosolygott rám szívből.
-Holnap találkozunk. -mondtam és kiszálltam. Bevágtattam a házba, odaköszöntem anyunak és felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam, pizsibe bújtam és elővettem a laptopom. Befészkeltem magam az ágyra és netezni kezdtem. Több órán keresztül elvoltam, míg nem ráébredtem, hogy 10 óra is elmúlt. Kikapcsoltam a gépet és aludni mentem. Fáradt voltam, ezért amint letettem a fejem, el is aludtam. Jó éjt, Lizzy!

/Lauren szemszöge/

A szemem sarkából láttam Lizzy-t, de nem érdekelt. Mentem az udvarra. Már nagyon kíváncsi voltam az új barátaimra. Ash ahogy ígérte megvárt az ajtónál.
-Gyere bemutatom a barátaimat.
-Okés. Menj előre és követlek.
Mire meglett a helyük kb. 5 embernek mentem neki, köztük egy plázapicsáknak, akik majdnem hisztizni kezdtek.
-Ők a legjobb barátim. -mutatott két lányra Ashley.
-Kat vagyok. -állt fel egy szőke hajú lány.
-Én Lauren -kezet ráztunk.
-Ő pedig Zoe, csak nem szereti az új tagokat. Idővel hozzád fog szokni, ne félj! -mondta Ash.
Nyújtottam neki a kezem,hogy bemutatkozhassak, de ő felállt és elfordult. Ezután mentem az órákra. Mind uncsi volt.
Kicsöngettek és én alig vártam,hogy menjek lógni velük. Gyorsan beraktam a táskámba a cuccaimat és villám sebességgel mentem a kijárat felé, ahol vártak a többiek.
-Mehetünk?-kérdezte Zoe aki eddig egy szót sem szólt hozzám.
-Persze csak-megfogtam a nacim zsebét a telefonom után kutatva, de nem volt benne.
-Csak?-kérdezte Kat.
-Otthagytam a telóm a teremben. Mindjárt jövök. -megfordultam és mentem a terem felé.
-Szia! -köszönt egy fiú.
-A szívrohamot hoztad rám.
-Ne haragudj!
-Nem baj. Amúgy hello. Lauren vagyok. -nyújtottam a kezem.
-Én pedig Marcus. -nyújtotta ő is a kezét mosolyogva.
-Örülök,hogy megismertelek. -engedtem el a kezét, majd hátra mentem a mobilomért.
-Magán tanuló vagy?-kérdezte.
-Nem, de az jó lenne. Egyébként új vagyok a suliban, és csak azért jöttem vissza a terembe, mert véletlenül itt hagytam a telómat.
-Ó, már értem.
-Szia. -mentem el.
-Hello.
Istenem de jól néz ki. Azt hiszem, kicsit többet kéne otthagyni a telómat. :P
Odamentem a lányokhoz.
-Jössz velünk?-kérdi Ash.
-Hova?
-A régi temetőbe megyünk. -mondta Zoe.
-Oké. Mehetünk.
A lányok beszélgettek, de én egész végig Marcusra tudtam csak gondolni. Kb. 10 perc múlva odaértünk a temetőbe és leültünk egy padra, ami tele volt írva nevekkel.
-Most már te is ide tartozol írd bele a neved a padra.-utasított Zoe.
-Redben de mivel?-kérdeztem.
Adtak egy pengét és azzal belevéstem a nevem a padba.
-Beszélnétek nekem a klikkekről?-kérdeztem.
-Ashely! Még nem beszéltél neki róla?-lepődött meg Kat.
-A-a.
-Akkor én mesélek. Összesen 6 klikkje van a sulinak.
1. Stréberek akik nagyon jól tanulnak és tanár kedvencek. Ismertető jelek: rondák, pattanásosak és négy szeműek.
2. A tesód vagyis a plázapicsák. Akik örök ellenségek. -itt Zoe felvágta az erét.
-Miért csinálta ezt?
-Majd én elmondom lányok. Volt egy barátom, Eric. Nagyon jól kijöttünk egymással. Aztán egy iskolai bál táncán felkért. Csókolóztunk, meg minden. Másnap kiderült, hogy egy plázapicsával van, ezért kiraktuk a klikkből, és ki tudja mi lehet vele? Na mindegy.
3.a normálisak ők sehova se tartoznak. Ebbe nagyon sokan vannak.
-Innen én -vette át a szót Ash.
4.Mi vagyis az emósok.
5. A Magán tanuló gazdag pasik. Tabu téma.
6.Valami pasis klikk soha nem értettem meg őket.
-És egy szabály van! Nincs más klikkes fiúval kapcsolat. Sem a mi exeinkel.
-Értek mindent. -várjunk csak. Szóval Marcus eddig tartott. Na ne! Én megszerzem magamnak.
20:00 órakor mind visszamentünk a suli parkolójába az autóinkért.
Este 10ig autóztam a városban majd hazamentem.Gyorsan megfürödtem de nem akartam aludni. Csak egy dolgon járt az eszem. És az: Marcus volt.

1. fejezet

1. fejezet
/Elizabeth szemszöge/
Elizabeth Smith vagyok, vagy mindenki csak Lizzy-nek hív. A szüleimmel és ikertestvéremmel London-ban élünk. Az életem addig volt tökéletes, amíg... Nem. Sohasem volt az. Talán akkor lett volna, ha én 10 perccel előbb születek. Ugyanis a nővérem 10 perccel idősebb nálam. Milyen szép lett volna a világ Lauren nélkül. Egy igazi mennyország lett volna, ha egyke lettem volna.
Mint láthatjátok, nem igazán csípjük egymást a kis emós csajjal, aki történetesen teljesen különbözik tőlem. Míg ő a denevérek világában érzi jól magát, addig én a pink cuccokért vagyok oda.
A héten töltöttük be a 16-öt és ma kezdődik a középiskola második éve. New York-ban volt a legjobb helyem. Azok után ez a kisváros egy börtön lesz. New York-ban hagytam minden múltam. A barátaim már biztosan túlléptek rajtam. Ugyanez történt Cyntiával is. Leszartunk, hogy elköltözött. Ráadásul a pasimmal is szakítanom kellett. Chris nem bírja a távkapcsolatokat, ahogy én sem.
De a költözésünknek van jó oldala is. Egy -kisvároshoz képest- nagy házban lakunk a külvárosban. Saját szobánk és fürdőszobánk is van egy nagy gardróbbal. Kaptunk mind a ketten a szülinapunkra egy-egy kocsit aputól, aki a Londoni kórház igazgatója. Az én autóm egy gyönyörű, fehér Mercedes Angyal. Imádom.
Ma kezdődik a suli. Kettős érzés. Örülök, mert az új hely új pasiadagot jelent. Hát igen. Én már csak ilyen pasifaló vagyok. New York-ban pasim volt, de nem működött a dolog velük. Egytől egyig seggfejek. Ugyanakkor félek is suliba menni, mert ha nem fogadnak be, akkor bolyonghatok egyedül a suliban.
A nap éppen a látóhatár fölé ért, amikor -nehezen ugyan- de felkeltem. Kikeltem melegséget biztosító ágyamból, beleléptem szőrös papucsomban, belebújtam selyemköntösömbe és a fürdőszobába mentem. Magamhoz vettem kedvenc hajkefémet és járkálva fésülködni kezdtem. A szobámban lévő legnagyobb ablakon kibámultam és az időjárást próbáltam felmérni. Az égen sok-sok bárányfelhő játszott a nap sugaraival. Tehát a mai nap jól indul.
Miután megfésülködtem, előkerestem azt a felsőmet, amivel Chris-t meghódítottam. Hozzá egy rövid farmerszoknyát választottam. Elővettem a legutóbbi shoppingoláskor beszerzett ezüst magassarkúmat és mindent magamra kaptam. Kisminkeltem magam és kicsit begöndörítettem a hajam, majd levágtattam a konyhába. Bekaptam a reggelimet amilyen gyorsan csak lehet, és a garázsba mentem. Bepattantam imádott Mercedes-embe és kicsusszantam a garázsból. Lassan hajtottam az iskola felé, nehogy túl korán érjek be. Amikor a parkolóba értem, helyet kerestem és közben bámészkodtam. Az egész parkoló hemzsegett a szebbnél szebb autóktól és a mindenféle diákoktól. A tanulók kisebb csoportokba tömörülve álltak, vagy éppen ültek. Minden kis csoport mást és mást csinált. Voltak, akik a könyvet bújták és voltak olyanok is, akik csak simán beszélgettek és nevetgéltek.
Leparkoltam egy szabad helyre és félve kiszálltam. Felvettem a menő csaj maszkot és emelt fővel besétáltam a kapun, egyenesen az iskolaépület felé. Előkotortam az órarendem, majd megkerestem a kijelölt termet, ahol az első órám lesz. Amikor megtaláltam, besétáltam és lehuppantam egy üres székre. Nem sokkal később bejött a matektanár. Szívélyesen üdvözölt és belekezdett hosszú monológjába. Unalmas volt, de engedelmesen hallgattam, mígnem egy levél landolt a padomon. A nevem állt rajta ezért kinyitottam.
"Szia! Nicole vagyok. Két paddal mögötted ülök..."
Amikor ezt olvastam, hátrapillantottam. Egy szőke hajú, tökéletes bőrű lány ült kettővel mögöttem.
"Figyelj! Két dolgot vettem észre rajtad ma reggel. Az első: új vagy itt. Nemde?
A második: nagyon sok mindenben hasonlítunk. Én is imádom a pinket és a magas sarkúk a mindeneim. Na és a pasik. :) De erről később.
Azt szeretném, ha a szünetben találkoznánk az udvaron. Szeretnénk bevenni téged a klikkbe. Mit szólsz? Kérlek, írd vissza!
Puszíí: Nicole"
Miféle klikk? Talán valami bandaszerűség. Nem tudom. Majd megkérdezem.
Megfordítottam a lapot és körmölni kezdtem a választ.
"Nagyon örülnék neki, Nicole. Köszi. Az ajtónál megvárlak, jó?"
Visszaküldtem és hátranéztem. Nicole bólintott.
Ezek után az egész hátra lévő perceket azzal töltöttem, hogy megnéztem a helyes srácokat és feljegyeztem a tőlem lévő távolságukat. Például: Két padsorral balra, 3 paddal mögöttem.
Óra végén elsőként hagytam el a termet. Megálltam az ajtó mellett és vártam. Az összes diák -közöttük Lauren is- kivonult, de Nicole-t nem láttam. Épp indultam volna befelé, amikor valakibe beleütköztem, és a könyvek kiestek a kezemből. Reflexből utánuk kaptam, mire egy bársonyos kéz érintette meg az enyémet.
-Hagyd csak. Az én hibám. -szólalt meg az idegen sármos, mély hangon.
-Nem. Majd én. -tiltakoztam és felemeltem a fejem. Egy pillanatra tekintetünk keresztezte egymást. Elakadt a lélegzetem.

/Lauren szemszöge/

Lauren Smith vagyok. Jelenleg a szüleimmel és az ikertesómmal élek egy fedél alatt Londonban. Az éltem első 10 perce volt életemben a legjobb élmény, mivel akkor még nem született meg a hugicám, akit a világon a legjobban utálok. Miért nem kaptam egy emós testvért vagy legalább egy normális testvérkét? Így van. Emós testvért, mert mióta az eszemet tudom oda vagyok a fekete cuccokért. Míg én goodbye kitty-t szeretem, addig a tesóm hello kitty-t kezdte el szeretni.
A héten töltöttem be a 16-ot, ja és a tesóm is. Az általános suliba akartam maradni, de hát, bukni nem jó és nem akarok magántanárokat. Meg a barátaimmal úgy mindenki más hova ment szóval maradt a továbbtanulás :S.
Épp egy álom közepébe voltam, amiben találkoztam Jena Lee-vel és megkért, hogy énekeljek vele egy duettet, mikor megszólalt az ébresztőm. kinyitottam a szemem és odavágtam a falhoz amilyen erősen csak tudtam. Nem akartam felkelni. Csak néztem a plafont. Hiányzott a pasim, vagyis csak az ex pasim. Azt hittem, hogy ő a nagy Ő,de csalódnom kellett. Nem akar távkapcsolatot. Hát persze, hogy nem akar. Röhögnöm kell. Ha egy pasi ezt mondja, akkor sajna ez egyenlő azzal, hogy rég gondolkoztam azon, hogy szakítunk, de most találtam meg a tökéletes ürügyet, hogy végre elváljanak utjaink.
Igen, távkapcsolat. El kellett költöznünk, mert apu orvos és Londonban kapott új állást.
Nem várom, az új helyzetet, de hugi tuti, hogy várja. Mert csak azért is tudom, mert beleolvastam a pakoláskor a naplójába.
Nagy nehezen felkeltem. Utána mentem a gardróbba. Kinéztem az ablakon. A nap süt, tehát jó idő van.
A fárasztó keresgélés után, ez lett a ruha összeállítás: egy rózsaszín mintás fekete póló, fekete nacival és belebújós, kockás cipő.
Aztán a fürdőbe mentem kisminkeltem magam, a hajamat alul begöndörítettem. utána két copfot csináltam és végül raktam bele egy kicsi masnit.
Hát a reggeli nem volt épp a legjobb, de azért ettem hisz a reggeli a legfontosabb étkezés. Majd a garázsba mentem. Ott várt rám a szülinapi ajándékom, egy fekete és pink színű Porsche 911.
Beszálltam és bekapcsoltam a zenét, aminek nyugtató hatása volt rám. Száguldás, Porsche, Szerelem. Már csak a szerelem hiányzik, de titkon remélem, itt megtalálom.
Megláttam az új sulit, befordultam és kerestem egy parkolót.
Kiszálltam és körbnéztem. Mindenféle diák volt itt: focista, magányos farkas, pom-pom lány.
Gyorsan bementem az épületbe és előkotortam az óraredemet a táskám mélyéről. Matek lesz az első, amit a világon a legjobban utálok. Bementem a terembe, leültem a legutolsó padba.
Rá kb. 5 percre bejött a tanár. Sajna észrevett és be kellett mutatkoznom.
Mikor helyet foglaltam, ott volt egy levél.
Leültem és elkezdtem olvasni:
"Szia! Ashley vagy. 3 paddal elötted ülök..."
Felnéztem és épp akkor Ash hátrafordult. Remek. Már is egy barátnő, aki emós.
"Figyelj! Látom te is emós vagy. Nem lenne kedved a klikkhez tartozni? "
Visszaírtam neki villám sebességel:
"Hello!De lenne majd szünetbe megbeszéljük.Kinn várlak"
A levelet elküldtem, mire ő bólintott.


Remélem tetszett az első fejezetünk. Várjuk a visszajelzéseket.
Puszi: Kimberly és Betty

Sziasztok!

Itt Kimberly és Betty közös történetét olvashatjátok el.A http://atalakitalak.blogspot.com-ot.
A történetről:
Lauren és Elizabeth iker testvérek.De egyáltalán nem hasonlítanak egymásra,Ugyanis Lauren emos csajszi lett, Elizabeth pedig rózsaszín cuccokért lett oda vagyis plázacicaként végezte.
Továbbtanuláskor egy gimibe mentek továbbtanulni,de ott vannak klikkek,és persze fiúk is. :)
Mindig kerülték egymást de mivel harcolniuk kell a szerelmükért, most segítenek egymásnak,hogy együtt lehessenek a szerelmükkel.