3. fejezet

/Elizabeth szemszöge/

Másnap reggel kipihenten és vidámam ébredtem, ugyanis a nap ismét szépen sütött. Ettől mindig jó kedvem támad. Felkaptam hát egy rózsaszín, spagettipántos ruhát és a pink sarumat, valamint a ballagásomra kapott ezüst nyakláncot. Kisimítottam a hajam és kivételesen enyhe sminket tettem fel. Mindez alig telt bele fél órába. Lementem a konyhába és megcsináltam a szokásos, kalóriaszegény müzlimet. Odaültem az asztalhoz, ahol már ott ült Lauren. Olyan kicsattanóan voltam, hogy még szemétkedni is elfelejtettem. Ellenkezőleg. Bókoltam egy kicsit neki.
Jó reggelt. Jó a hajad. -mondtam kedvesen, de ő elfordult. A haja szögegyenesre volt vasalva és egy masni volt a jobb oldalán.
Látszott testvéremen, hogy nem kíváncsi rám, ezért inkább az ablakon meredtem ki evés közben. Az udvarra besütött a nap és megvilágította az almafát. Gyerekkoromban sokat mászkáltam az ilyen fákon. A new-yorki Sentral Parkban is volt egy hasonló. Lauren inkább pecázott, amit én utálok.
Amikor befejeztem az evést, kimentem a teraszra. Kifeküdtem a napra és vártam, hogy indulhassak a suliba. Egyszer csak egy vékony hangú ugatásra lettem figyelmes a lábamnál. Lenéztem a földre és megpillantottam anyu kutyusát, Rafit. Nagyon aranyos, nagyfülű kutyus. Megsimogattam és játszottam vele egy kicsit, aztán már csak azt vettem észre, hogy Lauren megy a suliba az emós táskájával. Beültem hát én is a kocsimba és ráhajtottam a főútra.
Amikor az iskolába értem, már a lányok ott voltak a kapuban.
-Szia Lizzy. -köszöntöttek, amikor odatipegtem melléjük.
-Sziasztok. -üdvözöltem őket.
-Hogy telt az estéd? -kérdezte Anna.
-Neteztem. Rendeltem egy új ruhát, meg a mobilom is elavult már.
-Aha. Nekem is. Az enyémnek túl nagy az érintőképernyője. Majd vennem kell egy másikat.
-Én meg a báli ruhákat kezdtem nézegetni a karácsonyi bálra. Neked is azt ajánlom, Lizzy. -mondta Christina.
-Már néztem én is, de nem találtam elég jót. -vette át szót Nicole. -Azt hiszem, elmegyek majd anya ruhatervezőjéhez és terveztetek egyet. Természetesen pinket.
-Én zöldet szeretnék. -mondta Anna.
-Én meg kísérőt. -szólalt meg Jessica, mire mindenki nevetni kezdett. Kivéve én.
-Kísérő is kell? -kérdeztem.
-Igen. Szinglin nem igazán kéne odamenni. Kiröhögnek.
-Remek. -mondtam magamban gúnyosan.
-Ideje bemennünk. -mondta végül Nicole. Elindult a terem felé, mi pedig hang nélkül követtük. Beültünk a heylünkre a matekteremben és vártuk az óra kezdetét. Nem sokkal később megszólalt a csengő és a tanár bejött. Megint csak unalmas matekfeladatokat csináltunk, úgyhogy azzal töltöttem az időt, hogy a füzetem margójára rajzolgattam mindenfélét. Szíveket, virágokat, házikót és még sok mást, de legfőképpen "A" betűket. A, mint Alex. Aztán hirtelen egy papír landolt a kezemnél. Szerencsére Mr. Saltzman (xD) nem vette észre. Gondolom megint Nicole írt valamit. De amikor kinyitottam az összehajtott lapot, teljesen más kézírást figyeltem meg rajta. Ez a kézírás rendezett volt és szép Nicole macskakaparásával ellentétben.
"A tegnapi találkozásunk óta csak te jársz a fejemben, Lizzy. Mikor látlak újra? Alex"
Micsoda? Alex írt nekem? Hátrapillantottam és Alex gyönyörű kék szemeivel találtam szembe magam. Talán lehet valami közöttünk. -gondoltam. -De nem! El kell felejtenem ezt az őrültséget!
Körmölni kezdtem a választ.
"Nagyon aranyos vagy, Alex, de nem találkozhatunk. Sajnálom. Ez a szabály. :("
Visszaküldtem és újra a rajzaimra meredtem. Szinte Azonnal érkezett az újabb levél.
"Ismerem Eric és Lilian történetét. És nekik is sikerült titokben tartaniuk. Ne félj! Óvatos leszek." -írta Alex. Ettől meghatódtam kissé. Tehát ő is ismeri a következményeket, de nem éreklik. Úgy döntöttem, egy találkozó még nem a világ. Nem lesz belőle semmi baj.
"Rendben, de ugye nem lesz semmi baj?"
Újból visszaküldtem. Megint azonnal érkezett a válaszlevél.
"Nem. Bízz bennem!"
"Megígéred?" -írtam félve.
"Igen, Lizzy. "
Kicsengettek. Átvonult az egész osztály a biológiaterembe, aztán kiment az udvarra. Unottan követtem őket. Észre sem vettem, hogy Nicole fejvesztve rohan hozzám.
-Kivel leveleztél? -kérdezte mohón. Ledermedtem. Kell valaki, aki olyan helyes, mint Alex, de nem emós. Végiggondoltam. Olyan nincs. Inkább kiválasztottam egy pasit, akit tegnap láttam matekon.
-Ööö... Nick-kel. -feleltem.
-És? -faggatott tovább.
-Semmi különös. Csak elhívna egyszer fagyizni. -mondtam közönbösen.
-Ez szuper. -lelkesedett.
Hamar eltelt a szünet. Valószínűleg azért, mert nem figyeltem senkire és semmire, csak a gondolataimmal foglalatoskodtam. A csangő vijjogó hangja ébresztett fel kábulatomból. A biológia teremben próbáltam minél messzebb kerülni Nicole figyelő szemeitől és minél közelebb lenni Alex-hez. Mindez sikerült. Nem is akárhogyan. Legesleghátulra ültem, pontosan Alex mellé. Tökéletesen távol Nicole-tól és tökéletesen közel Alex-hez. És az alibim is előttem ült. Ennél jobban nem csinálhattam volna.
Elkezdődött az óra és azzal együtt megérkezett az első levél.
"Láttam, hogy amikor Nicole odaszaladt hozzád, akkor nagyon ledermedtél. Mi történt?"
Gyorsan írtam vissza.
"Látta, hogy levelezek. Megkérdezte, kivel..."
Azonnali válasz.
"Rendben. Szóval mit szeretnél csinálni?"
Végiggondoltam a lehetőségeket.
"Jársz valamilyen különórára? Ott beszélhetünk."
"Kosarazom. Suli után gyere el a sportcsarnokba."
"Remek. Ott leszek. :)"
"Szuper. :D"
"De ha nem baj, akkor hazaugranék átöltözni rejtőzősbe. ;)"
"Oké."
Az órai anyagból szinte semmit nem értettem meg. A csengetés szakította félbe levelezésünket. Ahogy felálltam, direkt úgy hajoltam, hogy feltűnés nélkül odasúghassam neki:
-Talaálkozunk délután.
Ő csak bólintott és elment, mintha mi sem történt volna. Ezután a napom unalmas volt. De tudtam, hogy ezután minden jóra fordul majd.

/Lauren szemszöge/

Este olyan jót álmodtam, hogy Marcus és én szerettük egymást és mindenki járhatott azzal akivel járni akart.
Aztán felkeltem és a szépnek vége lett.
Nagy nehezen megtaláltam a telefonmat és kikapcsoltam az ébresztőt, aztán meghallgattam 2 számot, majd indultam keresni magamnak ruhát.
Láttam, hogy süt a nap, ezért inkább nem vettem fel feketét, mert megsülnék benne.
Úgy gondoltam, a tegnapi nap után nem veszek fel olyan nagyon emos ruhát.
Hát mivel sok fekete ruhám volt, ezért ma még kibírom, de holnap elmegyek vásárolni. Remélem, itt is van olyan bolt, ahol emos cuccok vannak.
Felvettem egy fekete sztreccs nacit, rózsaszín lábszárvédőt és persze rózsaszín bokazonit, pink miniszoknyát, egy fekete, mintás pólót és végül egy kockás övet.
A hajamat most teljesen kiegyenesítettem és hagytam hadd lógjon, majd azt a masnit beleraktam a hajamba, amit anyutól kaptam amikor rájöttem,hogy ízig-vérig emos vagyok. Vagy mégsem?
Lementem reggelizni a konyhába. Leültem és erre megérkezett a testvérem. Remek. Elment tőle az étvágyam. Amikor megláttam, Marcus jutott az eszembe.
-Jó reggelt. Jó a hajad. -mondta kedvesen vagy ahogy ő szokta mondani, imádnivalóan.
Mit képzel ez? Nem válaszoltam. Inkább elfordultam.
Vajon kire gondoltam megint? Hát persze, hogy Marcusra.
Utánna láttam,hogy testvérem kimegy és Ralfival játszik. Erre kicsit elmosolyodtam. Szegény öreg kutya. Amikor még kicsik voltunk rengeteget játszottunk együtt.
Aztán elrakodtam a táskámba majd indultam az autóm felé.
Beértem és a többiek már a parkolóba beszélgettek. Kiszálltam az autóból és odamentem a lányokhoz.
-Hello! -köszöntek egyszerre.
-Hello! Szijasztok! -köszöntem.
-Meddig autózgattál? -kérdezte Zoe.
-Este 10ig -feleltem.
-Megtudhanánk,hogy miért? -szólalt meg Kat.
-Persze, csak átgondoltam a dolgokat.
-Milyen dolgokat? -kérdezte Ash.
-Családi problémák. -hazudtam.
-Ne haragudj, nem akartuk. -mondták kórusban.
-Nem baj, csajok. -mosolyogtam, de csak egy picit. -Ti mit csináltatok este?
-Mi átmentünk Ashley-hez és a neten ruha kölcsönzőket néztünk.
-Miért is? -vontam őket kérdőre.
-Hát lesz a karácsonyi bál és ne haragudj, hogy nem hívtunk meg de azt hittük egyedül akarsz lenni.
-Megértem, és van már kiszemeltetek???
-Persze,hogy van. Ő is emos csak az a baj, hogy ők szoktak tesizni szóval életünkbe elöszőr most mi is hoztunk tesi cuccot -mondta undorral Zoe.
-Én meg nem a fenébe akk egyedül fogok ülni ott?
-Sajnálom.- mondta bánatos hangon Ashley.
Nem tudtam válaszolni, mert becsengettek, de nem haragudtam rájuk.
A lányok bementek az öltözőbe én pedig kint foglaltam helyet. A tanár nem is kérdezett meg, hogy hol van a tesi cuccom.
Hirtelen csörgött tanárbának a telefonja és gyorsan kiment.
Hallottam,hogy valami bogár berepült az egyik ablakon és láttam,hogy közeledett felém
-Mi a fene??!!! -gondoltam.
Mikor egész közel jött hozzám láttam,hogy valami levél féleség.Lászált mellém és oda volt írva gyöngybetűkkel:LAURENNEK
Megfogtam a levelet, kinyitottam és olvasni kezdtem: "Tegnap láttalak meg elöször, de nem tudlak kiverni a fejemből.
UI: a testőröm adni fog neked egy csokor virágot és tudom a szabályokat, nyugi. Üdvözlettel: Marcus"
Elolvastam a levelet utánna felnéztem, és halálra ijedtem. Kb. 2 méteres ember állt ott mellettem, öltönyben.
-Maga halálra ilyeszt engem!!! Mégis ki maga???!!!! -ordítottam vele.
-Elnézést Miss Lauren a virágot hoztam és van benne egy levél. Szerintem érdemes lenne elolvasnia. -nyújtotta nekem oda a fekete rózsákat.
-Jajj, nincs semmi baj. Maga Marcus testőre? -kérdeztem, de mire odanéztem nem volt ott senki.
A levelet megkerestem és elkezdtem olvasni ez állt benne: "Iskola után egy fekete limuzint keress. ;)"
Hallottam,hogy barátnőim jönnek ki, ezért a leveleket elraktam a zsebembe a virágot pedig magam mellé raktam.
-Hát ez a virág csokor? -kérdezte Zoe a csokromra mutatva.
-Nem tudom valami dedós küldte és azt mondta, hogy a titkos imádom küldi. -mondtam.
-De jó akkor neked is lesz partnered a bálra!!! -ujjongott Katherine.
-Igen, én is úgy várom már. -mondam izgatottan.
A tanár visszajött idegesen és mindenkivel elkezdett ordíbálni, hogy takarodjanak be a tesi terembe engem meg figyelembe sem vett.
A többi óra nagyon nehezen telt el.
Mire végre kicsengettek azt mondtam a lányoknak, hogy a jegyző vár rám. Csak bólintottak.
Kiléptem az iskolából és láttam a fekete limuzint, majd beszálltam és Marcus gyönyörű szemeivel találtam magam szembe.